Milner, az imperialista: Milner a németországi Bonnban született brit szülők gyermekeként. Az Oxfordi Egyetemen folytatott tanulmányai után segített megalapítani a kelet-londoni Whitechapelben a Toynbee Hallt, egy felvilágosító “telepes” házat, amelyet egyik oxfordi oktatójáról, Arnold Toynbee-ről neveztek el. Ezt követően 1889-től 1892-ig a pénzügyminisztériumban szolgált az akkor brit megszállás alatt álló Egyiptomban.
Milner a mai Dél-Afrika területén lévő brit birtokok irányításáért felelős főbiztosként (1897-1905) vált ismertté. Határozottan fellépett a búr (holland származású telepesek) ellen a független Transvaal köztársaságban, állítólag a többi telepes jogainak védelme érdekében. Valódi indítéka azonban a brit gyarmati terjeszkedés lehetett, különösen a transzvaáli aranybányák jelentették számára a zsákmányt.
A második búr háborút (1899-1902) “Milner háborújaként” jellemezték, és Dél-Afrikában sokak számára máig gyűlöletes figura. Ez a pusztító és véres konfliktus, amelyben Earl Roberts és Lord Kitchener játszott vezető katonai szerepet, magában foglalta a brit koncentrációs táborok létrehozását a búr internáltak és fekete afrikaiak számára (amit Milner jóváhagyott), valamint a búr farmok felégetésére irányuló felperzselt föld politikát (amit ő nem támogatott).
A búr vezetők kapitulációja után Milner egy csoport fiatal, hozzá hasonló hátterű köztisztviselőt gyűjtött maga köré – “Milner óvodája” néven -, hogy megvalósítsa Dél-Afrika háború utáni újjáépítését. Mindezek hátterében az állt, hogy hitt a brit faj veleszületett felsőbbrendűségében a búr fajjal szemben: Paul Krugert, a vezetőjüket úgy jellemezte, mint egy “csuhás neandervölgyit”.
Neander-völgyit.