Mi a közös Sir Ben Kingsley színészben, Engelbert Humperdinck énekesben és Nasser Hussain korábbi angol krikettcsapatkapitányban? Nos, azon kívül, hogy saját szakterületük csúcsára jutottak, közös az örökségük. Mindannyian az angol-indiai közösséghez tartoznak.
Ha nem tudná, az angol-indiai közösség a 19. század eleji India kulturális fősodrában a nyugati és keleti hatások összeolvadását hozta létre, pusztán a létezésével. Azok számára, akik hajlanak a dolgok tényleges meghatározására, az angol-indiai közösség Indiában alakult ki, a vasútnál és a teaültetvényeken dolgozó brit tisztek és adminisztratív munkások, valamint a helyi indiai nők közötti vegyes házasságok eredményeként.

Kép: Wikimedia Commons
A 18. században a Brit Kelet-indiai Társaság a korábbi holland és portugál telepeseket követve arra ösztönözte alkalmazottait, hogy bennszülött nőket vegyenek feleségül és telepítsenek gyökereket, hogy megőrizzék befolyásukat a helyi lakosságra. A vállalat még egy összeget is fizetett minden egyes gyermek után, aki ezekből a kultúrák közötti házasságokból született. Ebből következett, hogy a hatásoknak ez a keveredése beszivárgott az akkori indiai kulturális korszellembe. Ez sehol sem volt kifejezettebb, mint a dzsesszzenében, amely a ’20-as évek Bombay és Kalkutta számtalan bárjában szólt.
Az angol-indiaiak és a dzsessz
Az angol-indiaiak nagyban benne voltak a dzsesszben, és így jelentős szerepet játszottak a dzsessz elterjedésében legújabb hazájában. Hagyományosan beléptek a közszolgálatba, adminisztratív állásokat töltöttek be a vasútnál (akkor is voltak foglalási kvóták). A jazz tehát a vasúti lakótelepeken vált jelenséggé, ahol a mozgalom az angol-indiaiak körében erősödött.

Kép: Wikimedia Commons
Kalkuttában is elterjedt, a város angol-indiai települései nagymértékben rákaptak a ragtime-ra és a jazzre, a Park Street előkelő szállodáiban és klubjaiban játszották, és minden bizonnyal minden más indiai városnál tovább, jóval a 70-es évek végéig és a 80-as évek elejéig őrizték a zene örökségét Indiában. Az olyan kitartók, mint Pam Crain, később a kalkuttai jazz színterét uralták.
Az angol-indiai zenészek közvetítőként működtek, a nyugati harmónia tankönyvi tudását és a nyugati hangszerek használatának népszerűsítését ötvözve az indiai kompozíciókkal és a klasszikus indiai dalszerzéssel, inspirálva a függetlenség utáni India következő generációit. Hamar hírnevet szereztek, mint az első indiai zenészek, akik a háborús évek alatt Kalkuttában és Bombayben jazz és blues standardokat adtak elő.
Az angol-indiai identitás
Az évek során, egészen a Szuezi-csatorna építéséig visszamenőleg, a brit nők egyre nagyobb számban kezdték otthonukká tenni Indiát, és ennek következtében a vegyes házasságok már nem voltak annyira elterjedtek. Így az angol-indiai közösség egyre fogyatkozó létszámmal nézett szembe.
Tény, hogy amikor a britek végül 1947-ben távoztak, mindössze mintegy 300 000 vegyes származású embert hagytak maguk után. Az angol-indiai közösség nem igazán azonosította magát sem britként, sem indiaiként, és mivel mindkét nemzet kíméletlenül leszólta őket emiatt, az identitásukkal kapcsolatos bizonytalanságban rekedt.

Kép: Wikimedia Commons
Az angolok anglikánok voltak, úgy öltözködtek, mint az angolok, beszélték a nyelvet, és csak az akcentusukban rejlő csípős hanglejtés és a dagályosabb arcszín árulta el, hogy inkább desi származásúak. Az angol-indiaiak valóban egyedülállóak voltak, még az ételekben is kölcsönözték hatásaikat, akárcsak a zenében, így született meg a jalfrezi étel, a borsos víz és a vasúti curry saját verziója, amely óda a foglalkoztatási forrásukhoz. A 60-as évek vége felé szétszóródtak olyan gyarmati előőrsökben, mint Kanada, Ausztrália és Új-Zéland, és természetesen az Egyesült Királyság.

Ahogyan a jazz fejlődése Indiában is stagnált, a filmzene minden zenei műfajt háttérbe szorított, ugyanúgy az angol-indiai kultúra is. A gyarmati uralom és a kulturális hegemónia maradványai, amelyekkel az Egyesült Államokat még mindig vádolják, és amelyek a kultúrához kapcsolódtak, lassan nosztalgiává váltak, akárcsak a zene, amelynek népszerűsítéséhez hozzájárultak. A munkalehetőségek nagymértékben csökkentek a helyi nyelvek beszélhetetlensége miatt.
Kihalványulás és a jövő
Minden kulturális mozgalom paradoxona, hogy amint elér egy bizonyos fokú ismertséget a mainstream közönség körében, akkor a túlterjedés miatt elkezd kifutni. Valójában ez történt az angol-indiai jazz-színtérrel is. Míg a mainstream “bollywoodi” zene átvette a trópusait és asszimilálta a zenészeit, addig az eredeti művészeti forma a háttérbe szorult, és teljesen marginalizálódott, így nem volt többé jelentős kulturális jelentősége.
Az angol-indiai közösségnek azonban paradox módon több pozitív hatása volt, a kizárólag angolul beszélő képességük segített, amikor az indiai gazdaság megnyílt, és a multinacionális vállalatok betörtek az országba, alátámasztva a globális gondolkodásmóddal rendelkező, angolul beszélő lakosság iránti keresletet.

Kép: Wikimedia Commons
2011-ben Keralában egy online nemzetközi házassági portál indult, amely lehetővé teszi az angol-indiai fiatalok számára világszerte, hogy a diaszpórán belül házasodjanak, hasonlóan a párszi közösségnek az örökségük megőrzésére irányuló erőfeszítéseihez. Bizonytalan, hogy hány angol-indiai maradt Indiában, a becslések szerint 125 000-en élnek, főként Kalkuttában és Madraszban.
Mivel mind a jazz, mind az angol-indiai közösség asszimilálódik a mainstreambe, és eközben elveszíti identitását, még nem tudni, hogy bármelyikük újjáéled-e, vagy elhalványul.
Mayur Mulki a Qrius szerkesztőségvezetője. Üzleti, történelmi, kulturális és művészeti témákról ír.