Háttér: Az információk sorrendje befolyásolhatja az ítéletalkotást. Továbbra sem világos azonban, hogy a klinikai adatok sorrendje befolyásolja-e az orvosok értelmezését, amikor ismerős diagnosztikai feladatokat végeznek.
Módszerek: 400 véletlenszerűen kiválasztott háziorvos közül, akik egy rövid írásbeli forgatókönyvet tartalmazó kérdőívet kaptak egy akut dysuriás fiatal nővel kapcsolatban, 315 (79%) küldött vissza használható válaszokat. Az orvosokat két csoportba randomizálták, és mindkét csoport ugyanazt a klinikai információt kapta, de különböző sorrendben. A beteg fő panaszának megismerése után az orvosok vagy a beteg anamnézisét és fizikális vizsgálati eredményeit, majd a laboratóriumi adatokat kapták meg (a H&P-első csoport), vagy a laboratóriumi adatokat, majd a anamnézis és a fizikális vizsgálati eredményeket (a H&P-utolsó csoport). A kórelőzmény és a fizikális vizsgálat eredményei alátámasztották a húgyúti fertőzés diagnózisát, míg a laboratóriumi adatok nem. Minden orvos minden egyes információ után megítélte a húgyúti fertőzés (UTI) valószínűségét.
Eredmények: A két csoport a fő panaszok megismerése után hasonlóan becsülte átlagosan az UTI valószínűségét (67,4% vs 67,8%, p = 0,85). A forgatókönyv végén a H&P-első csoport az UTI-t kevésbé valószínűnek ítélte meg, mint a H&P-utolsó csoport (50,9% vs 59,1%, p = 0,03), annak ellenére, hogy azonos információkkal rendelkeztek. A klinikai információknak tulajdonított átlagos valószínűségi arányok összehasonlítása azt mutatta, hogy a H&P-első csoport kisebb jelentőséget tulajdonított a kórtörténetnek és a fizikális vizsgálatnak, mint a H&P-utolsó csoport (p = 0,04).
Következtetések: A klinikai információk bemutatásának sorrendje befolyásolta az orvosok becslését a betegség valószínűségéről. A klinikai anamnézisnek és a fizikális vizsgálatnak nagyobb súlyt tulajdonítottak azok az orvosok, akik ezeket az információkat utoljára kapták meg.