*Frissítve 2019
Ha az X generációhoz tartozol, az 1990-es években és a 2000-es évek elején valószínűleg minden csütörtök estét a Jóbarátok és a Seinfeld nézésével töltötted, két olyan sorozatot, amelyek megtörték – és újraszabályozták – a “kötelező tévézés” formáját. Manapság mindkettő folyamatos ismétléseivel, különösen a Netflix streaming lehetőségeivel, minden korosztály rajongói beszállhatnak a vitába arról, hogy melyik nevetős sitcom a jobb. Mindkét sorozat meghívott minket egy intim baráti körbe, akiket közösen ismertünk meg, bár az vitatható, hogy melyik csoport volt cinikusabb és neurotikusabb. Akárhogy is, mindkét sorozat karakterei következetesen nagy nevetést váltottak ki – és még ma is, még 25 évvel (Barátok közt) és 30 évvel (Seinfeld) később is.
Itt van három érv, amiért a Seinfeld a jobb sitcom, és további három, amiért a Barátok közt érdemli ki a kitüntetést.
Miért jobb a Seinfeld a Barátok köztnél
A Seinfeld innovatív
A Seinfeld forradalmasította a televíziót, ami egy “semmiről szóló” sorozat esetében elég lenyűgöző. De éppen azért, mert a sorozat történetszálai a mindennapi élet különböző aspektusairól (és panaszairól) szóltak, a hétköznapitól a vitásig, a Seinfeld olyan tartós hatást gyakorolt. A sorozat különösen azzal volt úttörő, hogy bátran és kifinomultan komikus arannyá változtatott olyan tabutémákat, amelyekkel korábban soha nem foglalkoztak a televízióban. (A Seinfeld előtt merte-e bárki is nyilvánosan megvitatni, hogy “a saját területének ura”?)
Újradefiniálta a karakterek használatát
A Seinfeld egyedülálló volt abban, hogy a mellékszereplőket központi részévé tette annak, amit a nézők szerettek a sorozatban. A másodlagos karakterek (áldottul) hosszú listája, akiknek visszatérő szereplései voltak, annyira viccesek és emlékezetesek, hogy úgy érezzük, mintha állandó szereplők lennének. A többi korábbi és azóta készült szitkomtól eltérően a Seinfeld mellékszereplői nem feltétlenül csak a történet előrehaladásáról szóltak, hanem a nevetésről is, ami ugyanolyan fontos.
A sorozat volt az első a maga nemében, amely a tipikus feel-good szitkomokkal ellentétben az antihősök felemelkedését ápolta. A Seinfeld úttörő volt abban, hogy a főszereplőknek nem kell jónak vagy szerethetőnek lenniük. Lehetnek felszínesek, furcsák, fájdalmasan őszinték vagy egyenesen erkölcstelenek, és a közönség mégis nevetni és drukkolni fog nekik. (Például megkönnyebbülni, amikor a vőlegényük meghal.) Mivel a sorozatnak nem volt érzelmi ragasztója, ezért kellett – és sikerült is – minden pillanatban viccesnek lennie.
Seinfeldnek volt egy sajátos és gazdag világa, amely egy fandom-kultúrát táplált a sorozat körül.
Seinfeld egyedi utalások gazdag katalógusa kulturális melegágyként szolgált a nézők számára, hogy a sorozat miatt kötődjenek egymáshoz. Mielőtt például a színész Michael Richard rasszista kirohanása egy komédiaklubban megváltoztatta volna a közvéleményt, Kramer karaktere kultikus figura volt. És a mai napig népszerű túrákat szerveznek New York Cityben, hogy megnézzék a különböző Seinfeld-hotspotokat.
Egyetlen más szitkom sem produkált a tévétörténelemben olyan hosszú listát a fülszövegekből, amelyek ilyen maradandó, generációkon átívelő hatást gyakoroltak a popkultúra lexikonjára. A sorozat nemcsak új fogalmakat talált ki (“close talker”, “low talker”, “double-dip”, sok más mellett), hanem olyan kifejezéseket és kifejezéseket is adott nekünk, amelyek hozzájárultak a mai köznyelvünkhöz, mint a “blabla, blabla, blabla.”
Miért jobb a Jóbarátok, mint a Seinfeld
A Jóbarátok a klasszikus sitcom megtestesítője
A Jóbarátok nem volt olyan innovatív, mint a Seinfeld, de vállalta a kerék újra feltalálásának talán nehezebb feladatát. A Jóbarátok humorának sikerült sokkal szélesebb közönséget megszólítania. A sorozat írói és producerei egy egyszerű feltevésből a valaha készült egyik legsikeresebb sorozatot csináltak. A sorozat alapfeltevése és történetvezetése sok szinten átélhető volt; a nézők beleélhették magukat a főszereplőkbe, akik a felnőtté válás felé vezető útjukat járták be. (Monica, Rachel és Phoebe szépségére és stílusára, Joey lazaságára, Chandler szellemességére és Ross kedvességére is jó volt vágyni.)
Persze, sok minden irreális volt (kinek a New York-i lakása akkora, mint Monica lakása?), de a randizás, a barátokkal való kapcsolatteremtés és szakítás, a munkahelyi stressz, a függetlenné válás és a letelepedés félelmei stb. mind-mind ismerősek. És a készítők mindezeket a témákat őszintén, könnyed, aktuális humorral és okos párbeszédekkel kezelték, amelyek soha nem bántották a nézőket. Ráadásul a szereplők őszinte kapcsolata és kiváló komikus időzítése miatt a sorozat maradandó – és szerethető – örökséggé vált. Ez a klasszikus sitcom kvintesszenciája, ezért olyan népszerű ma is.
A sorozat karakterfejlődése mélységet és szívet mutatott
A Seinfelddel ellentétben, amely szándékosan lenézte a karakterfejlődést, a Jóbarátok hagyta, hogy a nézők együtt nőjenek a karakterekkel. Követtük és drukkoltunk nekik, ahogy érlelődtek, szerelembe estek és szerelem nélkül maradtak, teherbe estek, hibáztak és tanultak belőlük (hány válásuk volt Rossnak?). A Jóbarátok ügyesen egyedülálló volt abban, hogy egy szórakoztató, könnyed vígjáték volt, amelynek sikerült elérnie, hogy a karakterei ne csak nevetésre késztessék az élet küzdelmeivel kapcsolatos érzéseket (tökéletes példa erre Monica és Chandler termékenységi problémái).
A Jóbarátok könnyen lefordítható, és ezért nagyobb hatással bír
A tény, hogy a Seinfeldet szinte lehetetlen lemásolni, a Jóbarátokat a befolyásosabb sorozattá teszi, mivel megszabta a lécet és az utat a további sikeres sitcomok létrehozásához. A Jóbarátok nélkül nem lenne többek között a How I Met Your Mother, a New Girl vagy éppen a Big Bang Theory. Tekintettel a Jóbarátok előzményeire (lásd az 1. érvet), amely 40-50 epizóddal több volt, mint a Seinfeld, a sorozat jobban is öregedett, mint a Seinfeld.